01/20100
Az EP-meghallgatás tétje
Jókora lendülettel vetette rá magát az Európai Parlament (EP) a leendő második Barroso-bizottság tagjelöltjeire. Fejenként háromórás meghallgatásuk nemcsak azt mutatja, mennyire komolyan veszi az EP a jóváhagyó szerepkört, hanem az is látható volt, hogy ennél még többet szeretne.
Nem akárki akadt fenn a múlt héten a rostán: az EP ipari szakbizottsága az előző öt év egyik legtekintélyesebb brüsszeli figuráját, a Microsoft léptékű óriásokat is megregulázó Neelie Kroes eddigi versenyjogi biztost készül pótmeghallgatásra rendelni, mert nem volt elégedett leendő új portfóliója kapcsán adott válaszaival. Ilyesmi másfél-két évtizede még elképzelhetetlen lett volna. De még tíz éve is, az akkori Santer-bizottság megbuktatásán – ez volt az EP történetének első igazán látványos dobása – utóbb maguk a képviselők döbbentek meg a legjobban. Mint sokan megvallották, maguk sem hitték volna, hogy piszkálódásuknak ekkora hatása lehet. Mindez ugyanakkor jól mutatja a hajdani konzultatív testület nagykorúvá válását is. Bár sokak szerint ez még inkább csak a késő kamaszkor, amelyben a testület egyszerre ízlelgeti, próbálgatja meglévő hatalmát, s egyúttal megkísérli növelni azt.