24
11/2009
0

A szemléletváltozás küszöbön áll

Ötven millió fogyatékkal élő embert képvisel dr. Kósa Ádám, az ügyvédből lett néppárti politikus az Európai Parlamentben. A siketek és nagyothallók érdekképviselője a Fidesz felkérésére döntött a politizálás mellett.

2009. október 30.

– Első diplomáját jogi egyetemen szerezte, majd ügyvéd lett. Mikor és miért döntött úgy, hogy ezt a hivatást választ ja?

– Miközben fogtechnikusnak tanultam, bekapcsolódtam a hallgatói önkormányzat munkájába, és a jogszabályok érvrendszere jobban meggyőzött, mint a fúróé. Azokhoz a főbb célokhoz, amik akkor megfogalmazódtak bennem, máig tartom magam. Indíttatásom egy részt családi, több felmenőm is jogász, ügyvéd volt, másrészt mint érintett úgy gondoltam, sorstársaimon leginkább úgy tudok segíteni, ha kiképzem magam arra, ahol leginkább szükség van: a jog tudására. 2000. december 15-én vehettem kézbe a diplomámat és két hét múlva már ügyvédjelöltként a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének, és annak tagságának segítettem.

– Életrajzában olvasható, hogy sportmenedzseri végzettséggel is rendelkezik: a jogászi munka és a későbbi politizálás mellett minek köszönhető ez a kitérő? Netán sportolói múlttal és jelennel is rendelkezik?

– A sport iránti vonzalmam nem kitérő, párhuzamosan mindig is követte az életem. A floorball, a búvárkodás, a síelés örök hobbijaim (az utóbbi sportágat versenyszerűen műveltem), de a jogi bizottság tagjaként részt veszek a Siketek Nemzetközi Sport bizottságának munkájában is.

– 2004 óta tölt be különböző tisztségeket a fogyatékkal élők érdekvédő szervezeteiben: miből ered a kitartó civil munka iránti érdeklődése?

– Fogyatékossággal élő embernek születtem, ami már eleve magában hordozott egyfajta kívül állást. Ez az élet helyzet folyton sarkall arra, hogy ne felejtsem el, Magyarországon hatszázezer, az Európai Unióban ötvenmillió sorstárs szeretne a társadalom belső körébe kerülni. Egy adott társadalom demokratizálódásának fokmérője az, hogy a civil szektor mennyire erős, elismert. A 20 éves magyar demokrácia ebből a szempontból még gyerekcipőben van, de jó úton járunk, bár sokszor nagy az ellenszél.

– Idén nyáron a Fidesz listáján az Európai Parlament képviselőjévé választották: hogyan került fel a párt listájára, mi vezette el a nagypolitizáláshoz?

– Csak a felkérés vezetett, előtte nem saját vágyaim között, ha nem utópiaként emlegettük: jó lenne egyszer megélni, hogy fogyatékos ember magyar képviselő lehessen. A 2009-es év még alig kezdődött el, amikor a Fidesz és a KDNP szakpolitikusai megkerestek, hogy lehetőséget kívánnak biztosítani arra, hogy a sokáig méltatlanul háttérbe szorított fogyatékosügyi politika magasabb szintre kerüljön. Nem haboztam  sokáig a válasszal.

– Hogyan értékeli az Európai Unió eddigi, a fogyatékkal élőket érintő tevékenységét?

– Az Európai Unió hozzáállása lényegében az Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF) támogatásán keresztül mutatkozott meg. Eddig hiányzott a fogyatékosügy integrált szemlélete a parlamenti bizottságokban, ami jó részt a tagállamok felelőssége. El kell fogadni, az Európai Unióban élő ötven millió fogyatékos ember érdekeit legjobban a közülük valók ismerik. A szemléletváltozás azonban a küszöbön van.

– Magyarországon drasztikusan csökkenteni kívánja a kormányzat a fogyatékkal élők költségvetési támogatását. Hogyan tudják ezek a szervezetek megvédeni érdekeiket, hogyan tud Ön fellépni a védelmükben?

– Tárgyalások, majd, ha a racionális kompromisszumkészség hiányzik, nyomásgyakorlás útján. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnökeként asztalhoz ültem én is a kormány képviselőivel. Miután nem sikerült ésszerűen megállapodnunk, az Európai Bizottság elnökének feltett egyperces kérdésben vetettem fel a költségvetési megszorítások esetleges következményeit. És ez ügyben az EDF elnöke legkésőbb tavasszal Magyarországra utazik.

– Bár az Ön nevét elsősorban a fogyatékkal élők védelmével kapcsolatban lehet a legtöbbször hallani, egy ilyen sokszínű embert minden bizonnyal más területek is érdeklik: mivel foglalkozik, mivel tölti idejét, amikor nem EP-képviselősködik?

– Ez a hivatás nem köthető munkaidőhöz, és kellőképp változatos szerep ahhoz, hogy ne akarjak kilépni belőle. A korábban is említett sportok mellett a könyvekből merítek erőt.

24
11/2009
0

Pozitív diszkrimináció

Az Európai Parlament történetében ő szólalt fel először magyar jelnyelven. A múlt héten pedig az Országgyűlésben is jelelt arról a jelnyelvi törvénytervezetről, amelyet várhatóan októberben fogadnak el. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének [Sinosz] elnökével, a Fidesz EP-képviselőjével a 168 Óra beszélgetett.

2009. október 20.

- Egy internetes oldalon megkerestem néhány jelet. A bonyolultabbaknál elvesztettem a fonalat. Azt hallottam, Brüsszelben önnek is új jeleket kellett megtanulnia.

- Másról van szó. Ha jelnyelven szólalok fel, az jól lefordítható bármely idegen nyelvre. Fordítva nem ilyen egyszerű. Annak a szintnek, amit az uniós politika megkövetel, a magyar jelnyelv még nem tud megfelelni. Nem ismerték el, ezért nem is fejlődött kellőképpen. Ha a törvény megszületik, a jelnyelv öt-tíz éven belül eléri a tíz-tizenötezer szavas szókincset, a jelenlegi hat-hétezerhez képest. Mivel magyar jelnyelven még nem tudnak nekem úgy tolmácsolni, hogy minden információt megkapjak, úgynevezett jelesített magyar nyelven fordítanak. Vagyis az egyes szavakat jelelik.

- Ez teljesen más, mint a magyar jelnyelv?

- Igen. A magyar jelnyelv nyelvtanilag semmilyen összefüggésben nincs a magyar nyelvvel. A jelnyelvben a szavak a kívülálló számára véletlenszerűen követik egymást, de ezt a siketek számára a testbeszéd, a mimika, az elhelyezkedés egyértelművé teszi, noha ragokat nem használunk. Megpróbálom érzékeltetni. Ha kapok egy levelet egy sikettől, aki nem tud jól magyarul, az olyan, mint ha írásban jelelne. Például: "Nem értem semmit az egész cirkusz. Hiába szóltam meg felszólítottam mégsem meghallgatni akkor én milyen alelnök vagyok." Aki ezt olvassa, azt hiszi, a feladó műveletlen. Holott jelnyelven ez tökéletes gondolatsor.

- Sokszorosan nehezített pálya. Ráadásul civilként került a politikába.

- Nem vagyok politikus.

- Uniós képviselő.

- A gondolkodásmódom érdekvédői. Hiszen érintettként kerültem az Európai Parlamentbe.

- Egyik nap csörgött a telefon. hogy "itt Orbán Viktor, üljünk le beszélni"?

- Az egyik munkatársa keresett meg. De bármelyik párt felkérésén elgondolkodtam volna. Bár az is igaz, hogy a fogyatékkal élőkért eddig a legtöbbet a Fidesz tette. Kormányon és ellenzékben is meghallgatták a véleményünket. Lamperth Mónika azt mondta, nagyon sajnálja, hogy nem az MSZP színeiben lettem képviselő. Az egyik vezérgondolatom régóta az: a fogyatékosok ügye nem jobb- vagy baloldali kérdés.

- Nem lehet, hogy épp a fogyatékkal élők - ideológiáktól kevésbé terhelt - problémái indíthatják a két nagy pártot összefogásra, ami kihat más területekre is?

- Nem hiszek ebben. A fogyatékos személyek esélyegyenlőségéről szóló 1998-as törvényt egyhangúlag szavazták meg a képviselők. Két éve az ENSZ-egyezményt szintén. A jelnyelvi törvényt illetően is egyetértés van. De ettől függetlenül tart a szembenállás.

- Még akkor is, amikor egységes fellépésre volna szükség. Magyar jelnyelven ön szólalt fel először Brüsszelben, s beszédében a siketek nyelvhasználati problémáihoz hasonlította a szlovákiai magyarokét. Ami szép gesztus. De leginkább az látszik: Brüsszelben és idehaza ez ügyben is civakodnak a magyar pártok.

- A magyar EP-képviselők rendszeresen felszólalnak a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Szlovákiában egyébként 1995 óta létezik jelnyelvi törvény. Igaz, csupán deklaráció: a Szlovák Köztársaság elismeri a jelnyelvet. A mi törvényünk jóval tartalmasabb lesz. Lehetővé teszi, hogy élet minden területén - például a munkavégzés és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés során - a siket és nagyothalló emberek a magyar jelnyelvet használják. A törvény előírja majd, hogy a tolmácsszolgálat finanszírozása állami feladat. Nagy előrelépés a siket gyerekek oktatásában a kétnyelvű iskolai modell bevezetése, amely már a magyar jelnyelvet használja majd.

- Mindeközben kiderült, jelentősen csökken több, a fogyatékosok érdekvédelmét ellátó szervezet állami támogatása. A Sinosz költségvetése 72, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségéé 50, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségéé 80 százalékkal apadna.

- A történet nem lefutott, még egyeztetünk. Valamennyi szervezet elfogadja, hogy válság van. De a legnagyobb probléma nem a megszorítás, hanem az, hogy az érintetteket senki nem kérdezte meg. Ezek a szervezetek nem önmagukért vannak. Kiemelkedően közhasznú minősítésűek, így a törvény szerint az összes, az adott fogyatékkal élő magyart képviselik. Rengeteg szolgáltatást - például jogsegély, munkaerő-közvetítés, vakvezetőkutya-képzés - az állam helyett végeznek el.

- A Sinoszt azzal is vádolták, hogy búvártanfolyamot számolt el.

- Ezt visszavonták, mert nem igaz. A tanfolyam önköltséges volt. Egyébként mi a gond azzal, ha fogyatékkal élő személyek búvárkodnak? Mindenesetre ez a rengeteg szolgáltatás leállna, ha a megszorítás így átmenne. A fogyatékkal élők kétszeresen hátrányos helyzetbe kerülnének, mert a saját szervezetüktől se kapnának segítséget. Persze a költségvetés egészét nézve aprópénzen vitázunk.

- 450 millión.

- Ezért nem értjük, miért épp itt akarnak kurtítani.

Lehet, hogy gond van az érdekképviseletükkel?

- Nézeteltérés mindig van, hiszen az érdekképviselet egy része a kormányzattal szembeni lobbimunka. Nyugat-Európában sok helyütt a miénkhez hasonló az állami támogatás rendszere, de a civil szféra, a vállalatok, a magánemberek sokkal szívesebben segítenek. Idehaza még nem elég erős a társadalmi felelősségtudat.

- Ön először speciális, majd a nagymamája nyomására integrált iskolába járt, jogi és sportszervező-menedzseri diplomát szerzett, egy teremhokicsapat kapitánya. A törvények mellett legalább ekkora szükség van ilyen nagymamákra.

- Valóban sok múlik a társadalmon, a politikán és magukon az érintetteken. Nekik el kell fogadniuk az állapotukat, így élni teljes életet, ami nem könnyű. Nem az önsajnálat, a mártíromság a járható út. Nem vagyok híve annak, hogy a fogyatékosok csak követeljenek. Ha például esélyt akarunk a munka világában, akkor úgy kell dolgozni, ahogy elvárják, nem pedig kifogásokat keresve. A társadalomnak viszont el kell fogadnia, hogy jogos a pozitív diszkrimináció. Az emberek sokszor nem tolerálják, ha valaki hozzájuk hasonlóan egyenlő esélyt kap az élethez. Ha azt hallják, hogy tízmillióba kerül egy rámpa építése, akkor felháborodnak: miért kell ennyit adni a fogyatékosoknak. De nem gondolnak bele, hogy az a bottal járó időseknek vagy a kisgyerekes édesanyáknak szintén segítség. Évtizedekkel lemaradtunk. Azért is jó az uniós munka, mert ott már látható egy másik gondolkodásmód. Azt kell hazahozni.

- Nemrég felszólalt az Országgyűlésben. Vállalná a hazai képviselőséget is?

- Ha felkérnek, akkor persze. A politikában részt kell venni. 2005-ben lettem a Sinosz elnöke. Kezdetben elődeim politikáját követtem: minisztériumok, kilincselés, kérvények. Aztán elkezdtük a pártokat keresni, később a képviselőket, a hátországukat. És egyre jobban tudtuk érvényesíteni a gondolatainkat. A jelnyelvi törvényt se tudtuk volna a parlament elé vinni, ha nem veszünk részt a politikában.

(Krug Emília, 168 Óra)
24
11/2009
0

Kósa Ádám: semmit rólunk nélkülünk

A közvetlen érdekképviseletben hisz, ezért lépett politikai pályára a Fidesz-listán vasárnap európai parlamenti mandátumhoz jutott Kósa Ádám. A siketen született, most 35 éves ügyvéd úgy véli, hogy egy-egy probléma megoldásáért elsősorban az érintettek tudnak érvelni, ahogy például ő a jelnyelv-törvény mellett, jelnyelven, amelynek segítségével ez az interjú is készült. A politikus válaszai a tolmács hangján hallhatók a Történet hangszerelve adásában.

2009. június 15.

- Nem szokásos a beszélgetésünk az MR1-Kossuth Rádió stúdiójában, hiszen Kósa Ádám a vendégünk, aki a Fidesz európai parlamenti képviselője lesz. Ádám hangját azonban nem fogják hallani, mert ő siket, jelnyelvi tolmácsa, Csernyánszki Boglárka kölcsönzi a hangját az elkövetkező negyven percben. A szokásosnál lassúbb lesz a beszélgetésünk, de Boglárka aktívan tolmácsol, tehát a kezével a jelnyelv jeleit mutatja Kósa Ádámnak. Arra kérem, Boglárka, hogy szólaljon meg, hogy a hallgatók tudják, hogy ön a hangja Kósa Ádámnak. Hadd kérdezzek először egy személyes dolgot: felkészült-e már arra, hogy rádióstúdióba is fogják hívni beszélgetni?

- Igen, már többször szerepeltem rádióműsorokban, itt is, az MR1-Kossuth Rádióban is készült már interjú velem. Régen úgy gondoltam, hogy a rádió nem egy fontos eszköz. A siketeknek a rádió nem fontos. A televízió sokkal fontosabb. De rájöttem, hogy a rádió a legjobb eszköz arra, hogy a halló embereknek a siket világot bemutassa. Azóta szívesen szerepelek rádióban.

- Mitől változott meg a véleménye?

- El kellett fogadnom, hogy a siketek világa vizuális világ. Az épek világa elsősorban nem a vizualitáson alapul, hanem a halláson. Amikor én ezt elfogadtam, úgy gondoltam, hogy a rádió is fontos számomra, s amikor az első rádióinterjút adtam, sokkal több visszajelzés érkezett. Elcsodálkoztam, hogy sokkal többen hallanak engem rádión keresztül, mint látnak engem a tévében.

- Amikor beszélgetünk, ön rám néz, de közben az ön hangját kölcsönző Boglárkára is figyelni tud. Nehéz volt megtanulni ezt a többszörös szemkontaktust? Nehéz volt megtanulni, hogy így is kell tudnia társalogni?

- Nem olyan nehéz, mert a hallássérült emberek figyelme sokkal erősebb.

- Felkészült arra, hogy az Európai Parlamentben hogyan fog "megszólalni"?

- Persze. A jelnyelv is ugyanolyan megszólalás, eszköz. Sőt, az emberiség történetében a legelső nyelv a jelnyelv volt, nem a hangzó nyelv.

- Megbántódik, amikor azt tapasztalja, hogy egy beszélgetésen amúgy felkészült riporter is megkérdezi, hogy megszólalásról van-e szó, hogy jelelünk, hogy mutogatunk-e? Ennyire nem ismerjük azokat a szavakat, amelyekkel önökkel társaloghatunk?

- Nem bántódom meg, mert ha látom, hogy nem rosszindulatból történik a kifejezés, akkor veszem a lapot. Persze, ha bántó szándékkal mondják, akkor visszaadom, de nem kell félteni engem.

- De hát nem is tud kiabálni! Mi az eszköze, hogyan tud visszabántani - hang nélkül?

- Vannak eszközök rá. Mondok egy jó példát: egy nagyobb közösségben beszélgettünk. Több halló ember volt a társaságban, egy-két siket fővel. Megkérdeztük a hallókat, hogy miről beszélgetnek, és azt mondták, hogy nem fontos, majd később elmondják. Mi visszaadtuk úgy, hogy mi, a siket társaság, elkezdtünk jelelni, ők pedig megkérdezték, hogy miről beszélünk. Ugyanezt válaszoltuk, és ebből megtanulták.

- Értem. Térjünk vissza az Európai Parlamentre, hiszen ön lesz ott az első, aki siketként jelnyelven fog felszólalni. Hogyan fog ez történni?

- Tudni kell hozzá, hogy az Európai Parlamentben 23 hangzó nyelven van fordítás az ülések alatt. Az én jelnyelvi tolmácsaim a magyar nyelvet fogják hallani fülhallgatón keresztül, és úgy fogják lefordítani nekem jelnyelvre. Amikor én felszólalok, akkor magyar jelnyelven fogok nyilatkozni, a tolmács pedig magyar nyelven fordít a mikrofonban engem. Ugyanaz fog történni, mint ha egy magyar képviselő beszélne, csak a mikrofon és köztem lesz még egy szereplő - a jelnyelvi tolmács. Ami probléma lehet a későbbiekben, az a folyosói beszélgetés. Ezért kell, hogy mindig legyen mellettem egy jelnyelvi tolmács.

- Kapott már arról visszajelzést, hogy technikailag milyen segítséget fog kapni?

- Tegnap már megkeresett az Európai Parlamentből a tolmácsolásért felelős osztályvezető, és nagyon pozitív levelet kaptam tőle. Mindenben segíteni fognak. Ezt a példát, ha jól sikerül, szeretném továbbvinni, mert ha egy siket ember kap munkalehetőséget az Európai Parlamentben, akkor a munkaadó minden segítséget meg kell, hogy adjon a teljes munkavégzéshez.

- Tehát az Európai Parlamentben, bízzunk benne, megkap minden segítséget, de mit gondol arról, hogy ugyanezt a segítséget miért nem kapják meg a munkahelyeken a siketek? Egyáltalán miért is nem jutnak el a munkahelyekig Magyarországon? Ön hozta nyilvánosságra azt az adatot, hogy kilencven százalékos a munkanélküliség a siketek körében, miközben az Európai Unióban ez "csak" negyven százalék.

- Ez a kilencven százalékos munkanélküliség nemcsak a hallássérültekről szól, hanem az egyéb fogyatékos személyekről is. Abban, hogy a munkaadó miért nem segíti a fogyatékos munkavállalókat, az egyik legfontosabb ok, hogy a munkaadó teljesen félreérti ezt az egész helyzetet. Azt hiszi, hogy rengeteg erőforrást, energiát igényel az a személy, akivel foglalkozni kell, közben pedig ez nem igaz, csak kis odafigyelésre, kis segítségre van szüksége a személynek. Kerekes székeseknek a rámpa, egy jó asztal, a látássérülteknek szövegolvasó program, a siketeknek pedig néha tolmács. De az nem azt jelenti, hogy a siketeknek minden nap tolmácsra van szüksége. A mindennapi munkavégzéshez nem szükséges tolmács, írásban is tudnak kommunikálni, türelem kell hozzájuk. A munkaadó azt hiszi, milliókba kerül a fogyatékosok foglalkoztatása, közben pedig egyáltalán nem.

- Miből adódik a különbség, hogy Magyarországon a fogyatékkal élők kilencven százaléka nem jut munkához, míg Európában ugyanez a szám "csak" negyven százalék?

- Európában már előrébb tartanak, más a társadalomtudat formálása, a folyamat elkezdődött húsz-harminc évvel ezelőtt. Mi csak tíz éve dolgozunk ezen az ügyön.

- Végül is hányan élnek fogyatékkal Magyarországon? Többféle számról hallottunk. Ha jól emlékszem, ön például arról beszélt egyszer, hogy 360 ezer siket és nagyothalló él Magyarországon. Létezik ez? Tényleg ilyen sokan lennének?

- A WHO egészségügyi világszervezet rosszabb adatot mondott, mint én. Azt mondja, a lakosság tíz százaléka hallásproblémával küszködik. Pontos statisztikai adatok nincsenek. Hiába volt 2001-ben népszámlálás, nem tudtak elérni minden fogyatékos embert. Nem volt megfelelő kommunikációs eszközük, elérhetőségük, ezért nem álltak rendelkezésre. A következő népszámlálás 2011-ben lesz, szeretnénk segíteni abban, hogy ott már pontosabb adatokat kaphassunk. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 600 ezer fogyatékkal élő személy van Magyarországon. Az EU-ban szakértők azt mondják, hogy minden tizedik ember fogyatékkal él. Én magam is néha bizonytalan vagyok, hogy most pontosan mennyien vagyunk. Egy biztos, hogy nagyon sokan vagyunk. Ha azt nézzük, hogy egy fogyatékos személynek van családja, és a családját is megnézzük, akkor Magyarországon másfél millió ember érintett ebben a problémakörben.

- Ön mindig fogyatékkal élőkről beszél. A kampány során is így tett, és az interjúkban is. Nagyon vigyázott arra, hogy ne kizárólag a siketek és nagyothallók gondjait említse az újságíróknak. Miért tartja ennyire fontosnak, hogy ne csak a siketekről beszéljen?

- Azért, mert úgy gondolom, hogy az én jelöltségem és megválasztásom nem csak a siketeknek és a nagyothallóknak szól, hanem minden fogyatékos embert szeretnék képviselni. 2008 óta vagyok elnöke a Fogyatékossággal Élők Szövetsége Tanácsának. Ez a szervezet minden fogyatékosságot begyűjt, a mozgássérülteket, a látássérülteket, az értelmi sérülteket, a hallássérülteket, az autistákat, és ott láttam, hogy nagyon fontos, hogy minden csoportot képviseljünk egy kézben, mert így sokkal erősebben tudjuk elmondani a problémákat és érvényesíteni az akaratunkat. Másrészt az európai parlamenti munkában nagyon nehéz elkülöníteni a különböző fogyatékossággal élő csoportokat. Sokkal jobban lehet majd dolgozni, és az is a célom, hogy mindenkire gondoljak, minden fogyatékos csoportot képviselhessek.

- Két érdekvédelmi szövetség vezetője, ügyvéd. Számtalan lehetősége volt idáig is, hogy képviselje a fogyatékkal élő emberek, és ezen belül is a siketek érdekeit. Mégis politikusi pályára adta a fejét. Miért vállalta? Nem lépett be a Fideszbe, tehát feltehetően nem kizárólag a pártbéli mozgáslehetőségek vonzották.

- Ez így van. 2005-ben lettem a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) elnöke, és ott láttam, hogy a politikát nem lehet kihagyni az érdekvédelem területéről. Felvettem a kapcsolatot a pártokkal, elkezdtem lobbizni a jelnyelvi törvénnyel kapcsolatban, és megértettem, hogy a politika kikerülhetetlen. Megegyeztünk az engem jelölő párttal, hogy függetlenként fogok dolgozni, és így folytatom tovább is a munkámat. Így is megkaptam a teljes támogatásukat, ez is mutatja, hogy ez az egy párt fontosnak tartotta a fogyatékosság problémakörét. Remélem, hogy a következő választáson a többi párt is felismeri ennek a jelentőségét.

- Fontos, hogy a politikusok között, a képviselők között több fogyatékkal élő ember legyen?

- Ez nagyon fontos kérdés, fontosnak tartom.

- Miért?

- Azért, mert az érintettek tudják a legjobban a problémákat. Ez nem azt jelenti, hogy a többi politikus érzéketlen lenne a mi problémánkkal szemben, nem azt jelenti, csak a saját életünkön keresztül jobban látjuk a problémákat és a megoldásokat is. 2007-ben Spanyolországban voltam egy konferencián. Ott mondtak egy jó szlogent: Semmit rólunk - nélkülünk.

- Magyarországon a jelnyelvet a rendszerváltás óta nem sikerült hivatalos nyelvvé tenni. Több képviselő többféleképpen megpróbálta, legutóbb már minden parlamenti párt képviselője aláírta a törvényjavaslatot, az utolsó pillanatban mégsem sikerült napirendre tűzni. Mit olvas ki ebből?

- Szeretnék pontosítani: a jelnyelvi törvény már be lesz adva a parlamentnek.

- Tárgysorozatba vették, de napirendre nem sikerült tűzni.

- A sürgősséget elutasították. Tárgyalni fogják, csak a lassú ügymenetben. Szerintem az őszi ülésen már eredményt fogunk elérni, elfogadják a jelnyelvi törvényt. A kormány már elkészült a szövegezéssel, most fogják beadni a parlamentnek. Viszont a kérdésre a válaszom: a társadalmi tudatformálás az egyik legfontosabb, hogy az emberek megértsék, miért fontos a fogyatékos személyeknek, hogy fogyatékos személyt küldjenek a parlamentbe. Nem egy főre, hanem többre van szükség, különböző fogyatékossági csoportokból. Eddig a magyar parlamentben két fogyatékos képviselő volt, egy látássérült és egy mozgássérült személy. Hatszázezer emberhez képest két képviselő nagyon kevés.

- Egy kicsit meglepett, hogy arról kezdett beszélni, milyen fontos a társadalmi tudatformálás, és amikor a politikára tértem volna, akkor is ezt említette újra. Aztán a jelnyelv-törvényről beszéltünk, és 25 perce ülünk a stúdióban, Ön azonban még nem hozta szóba a pénzt, illetve annak hiányát, a megszorításokat. Pedig ez két szempontból is érintette most a fogyatékkal élőket. A kormány zárolta a munkahelyeikre fordítható pénzösszeg jelentős részét, és a civil és egyházi programban részt vevők immár csak pályázattal juthatnak központi támogatáshoz, megváltoztatták a feltételeket. Ezt magától miért nem hozta szóba?

- Azért, mert az európai parlamenti képviselőségem, ez a munka felülről ad lehetőséget, nyomást a kormányzatnak. Alulról másként lehet látni a dolgokat: maguk a fogyatékos személyek hogyan élik meg ezt a gazdasági világválságot. Azt, hogy a kormányzat ilyen döntést hozott, hogy zárolta a pénzt, megváltoztatta a pályázati programokat, picit abból is fakad, hogy a kormányzat nem érti a fogyatékosok helyzetét, világát. Addig, amíg nem értik meg, hogy a siketeknek miért fontos a jelnyelv, addig, amíg nem értik meg, hogy miért fontos egy rámpa egy mozgássérült személynek, addig nincs miről beszélni.

- Nehéz dolga van, amikor győzködi őket?

- Eléggé, mert még mindig tévhitben vannak. Mondok egy példát: fizikai akadálymentesítésről beszélünk, hallom, hogy sok-sok milliárd forintba fog kerülni. Az emberek, a kormányzat azt gondolja, hogy a mozgássérültek miatt ennyi pénzt kidobni elég súlyos kérdés. Nem gondolnak bele, hogy egy idős ember, vagy bármelyik idős ember, vagy egy kisbabát toló kismama ugyanúgy tudja hasznosítani a rámpát. A másik, amibe nem gondolnak bele, hogy ők is, illetve bármelyik magyar ember ugyanolyan helyzetbe kerülhetnek. Lehet balesetük, betegségük, lehet egy leépülési folyamat, és akkor máris fogyatékossá válnak. A fogyatékos emberek száma folyamatosan bővül, egyre több idős ember lesz, ugyanolyan problémákkal fognak küzdeni, mint a fogyatékos emberek. Ezt nem látja be a kormányzat.

- A saját életéről mennyire szívesen beszél?

- Nagyothalló iskolában kezdtem, utána elkerültem egy halló iskolába, tehát ismerem az úgynevezett szegregált iskola világát, ismerem az integrált iskola világát is. Látom a különbséget a két oktatás között. Igazából az, hogy itt vagyok, nem kizárólag a magam sikere, hanem a család nagyon sokat segített. A nyolcvanas-kilencvenes években a kormány semmilyen segítséget nem tudott adni. Akinek jó családja volt, és tudta támogatni a fogyatékos személyt, annak lehetett sikere, a többieknek sajnos nem. Ma már szerencsére sokat változott a világ. Az, hogy jogásznak mentem, annak köszönhető, hogy az volt a célom, hogy fogyatékos embereket segítsek, siketeket és nagyothallókat kifejezetten. Siket családban születtem, nekem a jelnyelv anyanyelv, és láttam, hogy a siket emberek mennyire nehezen veszik igénybe a halló ügyvédeket, bizalmatlanok velük, vagy tolmácsokat kell igénybe venni. Nagyon nehezen megy a kommunikáció. Úgy látom, sokkal jobb lenne, ha személy szerint, mint siket ügyvéd, segítenék nekik. Harmincegy évesen lettem a SINOSZ elnöke, én vagyok a legfiatalabb elnök.

- Emlékszik arra, hogy önben mikor tudatosult az, hogy siket? Nehéz volt önnek feldolgozni, tudomásul venni, hogy így él ebben a világban?

- Az az érdekes, hogy az a siket, aki siket családban született, pillanatok alatt feldolgozza, mert maguk is siketek, és nem csinálnak ebből problémát. Ha egy halló családba születtem volna, nem biztos, hogy ennyire erős önbizalmam lenne, mert egy halló szülő, amikor meglátja, hogy siket gyermeke születik, akkor hatalmas tragédiaként éli meg a történteket. Szaladnak orvostól orvosig, kétségbe vannak esve, nem tudják, hogyan kezeljék a problémát. Viszont egy siket szülő pontosan tudja, mert saját maga érzi, ezért picit szerencsésnek tartom magam. Pluszban még azt is fontosnak tartom, hogy a nagyszüleim, akik hallók voltak, ugyanúgy meg tudták nekem mutatni a hallók világát. Amikor felnőttem, láttam a siket világot és a halló világot is egyszerre. Ezért tudom jól kezelni mind a két világot. Ha nem kaptam volna segítséget a nagymamámtól, aki mindennap ugyanazt az anyagot megtanította nekem, amit az iskolában megkaptam, akkor nem biztos, hogy itt tartanék.

- Ő az a bizonyos nagymama, aki pedagógusként vállalta ezt a közvetítő szerepet?

- Neki pedagógus végzettsége volt, de soha nem dolgozott az oktatásban. Látta, hogy nehézségekkel küszködök, hallókészülékkel, szájról olvasok, nagyon sok információt elveszítek az iskolában, maguk a tanárok is nehezen tudták kezelni, hogy siket vagyok, elfordultak, nem figyeltek rám, nem tudtam a szájukat olvasni. Például amikor a táblán írták az anyagot, a szájukat nem láttam, ezért lemaradtam. A nagymamám mondta, hogy ezentúl minden nap segít nekem. Átbeszéltük az anyagot.

- Halló nagymama volt?

- Igen. Az ő támogatása alapvetően elősegítette, hogy tovább tudjak tanulni, hogy egyetemre mehessek, mert valójában az információvesztés az a probléma, amellyel a siketek küzdenek. Nem kapják meg az információt. A rádiót nem hallják, a televízióban nincs felirat. Amikor az iskolából kilépnek, akkor tudják meg, hogy nagyon kevés anyagot kaptak. Én viszont megkaptam mindent, nem voltam hátrányban a többiekhez képest.

- A nagymamáról múlt időben beszélgetünk.

- Sajnos már nem élhette meg ezt a sikert.

- Gondolt rá, amikor bejutott az Európai Parlamentbe?

- Igen. Első gondolatom az volt, hogy milyen boldog lett volna, ha lát engem.

- Önnek is vannak gyermekei. Könnyebb dolga van önnek szülőként, mint annak idején a nagymamájának volt?

- Sokkal könnyebb. A nagyobbik fiam már integrált óvodába jár, és maguk az óvónők nem ijedtek meg ettől a helyzettől, mert fel vannak készítve. Van külön fejlesztő pedagógus. Régen, amikor óvodás voltam, ismeretlen volt ez a világ. Még sok változásra van azért szükség, mert az integráció nem feltétlenül jó a siketeknek. Van egy másfajta jó oktatási módszer, a bilingvális oktatás, amit szeretnék bevezettetni, vagyis a kétnyelvűség. A siket gyerek az anyanyelve mellett, a jelnyelv mellett a beszédet is tanulja. Ma Magyarországon a siket gyerekek kizárólag a beszédnyelvet tanulják, jelnyelven nem tanítanak a siket iskolákban. Pozitívum is van és negatívum is van, összességében sokat fejlődött azóta a világ, de még sokat kell változnia.

- Miben leginkább?

- Eddig az oktatásban a szakemberek nagyon ritkán kérdezték meg a mi véleményünket. Ezen kellene változtatni. Ha megkérdeznék a siket embereket, a mostani negyven-ötven éveseket, hogy ha újrakezdenék az iskolát, hogyan tanulnának, beszélten vagy jelnyelven keresztül, mindenki azt válaszolná, hogy jelnyelven keresztül. Csak az a gond, hogy eddig még nem kérdezték meg az érintetteket. Ugyanez igaz a látássérültekre. A látássérültek sem kedvelik az integrált oktatást, mert a mindennapos életvitelben akadályozottak. Vannak különböző szegregált iskolák, ahol Braille-írással megtanítják a látássérült gyerekeket, megtanítják közlekedni őket vakvezető kutyák segítségével, viszont az integrált oktatásban ezt nem teszik lehetővé számukra. Ugyanez a probléma, mert nem kérdezik meg a látássérülteket. Tehát hová lyukadunk ki újra? A társadalmi tudatformálásra. Miért nem kérdezik meg őket? Ők tudják a legjobban, mire van szükségük.

- Így van ez a sportban is?

- Játékos vagyok, csapatkapitányként funkcionálok. A játék olyan, mint a jéghoki. Siket csapatban játszom, minden játékos siket, tehát nincs probléma köztünk. Jó eredményeket szoktunk elérni. Legutóbb húsz csapatból a tizedik helyen végeztünk.

- Árulja el, hogyan szurkolnak? Hogyan kiabálnak? Hogyan fejezik ki a dühüket sport közben?

- Ugyanúgy kiabálnak hanggal, csak a taps helyett felemelik a kezeiket, és így jelzik a tapsot. Zászlót és különböző vizuális eszközöket is használunk.

- Tehát a sportban ez végül is önök között nem jelent problémát, de amikor hallók mennek ki a meccsekre, akkor előfordul bármiféle kellemetlenség ebből?

- Semmilyen kellemetlenség. A sportban nincs különbség. Egy probléma szokott lenni: a bíró kérdése. Nem halljuk a bírót, amikor sípol, de az ellenfél ilyenkor mindig megáll, és ebből tudjuk, hogy valami történt.

- A családja hogyan fogadta, hogy bejutott az Európai Parlamentbe? Hogyan készülnek? Mikor mennek el Brüsszelbe? Hogy fognak ott élni? Tudják már?

- Az egész családom nagyon boldog volt. A gyerekeim igazából még nem tudják, miről van szó. A nagyobbik ötéves, a kisebb kétéves. Nem tervezzük, hogy kiköltözünk, inkább utazni fogok, ingázni, mert a gyerekek hallássérültek, és fontosnak tartom, hogy jó oktatást kapjanak. Nem biztos, hogy Brüsszelben megkapnák ezt a jó oktatást. Később lehet, hogy másképp döntünk, de most úgy tervezzük, hogy itt marad a család Magyarországon. Tudni kell, hogy van egy kiváló kommunikációs eszköz, a videotelefon. Ezen keresztül bármikor láthatom a családomat.

- Ennek a műsornak sajátossága, hogy a vendégünk hozza a zenét. Amikor megkérdeztem öntől, hogy kinek a muzsikáját hallaná szívesen, akkor azt mondta, hogy egy finn siket rapperét, aki a zenéjével küzd a siketek és a fogyatékkal élők jogaiért. Hogyan lehetséges az, hogy valaki siketként rappel, énekel, muzsikál a színpadon?

- Ez a finn rapper, Signmark rájött arra, amire én is rádöbbentem, hogy a társadalom gondolkodását kell megváltoztatni. Tudja, hogy a halló embereknek a legfontosabb a zene. Neki nagyon megtetszett a rap, és elkezdett ezzel foglalkozni. Hárman vannak a csapatban, ő jelnyelven rappel, és mellette van egy énekes. Párhuzamban az énekessel jelnyelvet használ. Amióta ezt elkezdte, Finnországban gyakorlatilag ismeretlenné vált, hogy a siketekről nem tudnak semmit. Signmark majdnem bekerült az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe Moszkvában. Picit lemaradt róla, de remélem, hogy jövőre sikerülni fog neki. Az ő dalai a siket életről szólnak, a siketek problémáiról, az esélyegyenlőségről, a diszkriminációról. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom.

- Önök hogyan hallják a zenét siketként, nagyothallóként?

- Vibráció segítségével. Jó hangerővel a koncertet tökéletesen át tudjuk érezni. Ugyanúgy buliznak a siketek. Mondhatjuk, hogy a ritmusos zene jobban fekszik nekünk, különböző énekek és a komolyzene kevésbé jók a siketek számára, mert ott a ritmust nehezebb érezni. A komolyzene nagyon finom, felemelkedett, és a vibráció sokkal kisebb. De egy igazi koncerten, ahol érezzük a vibrációt, át tudjuk élni.

- A vibrációt önök sokkal érzékenyebben és sokkal intenzívebben élik át?

- Így van. A siketek a mindennapi életben nagyon sok vibrációt éreznek, amit a halló ember észre sem vesz.

- De nem csak ebben jobbak, hanem a kezükkel is sokkal több mindent ki tudnak fejezni, és ettől talán a kézügyességük is sokkal jobb. Nem tudom, így van-e.

- A kézügyességet igénylő szakmákban jók a hallássérült emberek. Például egy asztalos, egy fogtechnikus, egy kárpitos nagyon jó munkát tud végezni, ami vizualitást igényel, ott is jó munkaerő a siket munkaerő. Nagyon jó fantáziával rendelkeznek. Jó kreativitásunk van, erősek vagyunk benne.

- Amikor ön megérkezett a rádió pagodájába, akkor engem nem jelnyelvvel üdvözölt, hanem hanggal, megszólalt.

- Most jelnyelvvel köszönök el, mert az a célom, hogy az emberek megértsék, hogy a siketek a saját anyanyelvükön szólalnak meg. Hogy megtanuljak beszélni, az csak egy dolog, az a mindennapi életben fontos, de amikor politikusként, európai parlamenti képviselőként itt ülök, megmutatom a jelnyelvet, és így köszönök el, tehát integetek. A szándékom a fontos, az, hogyan kívánok kommunikálni a halló világban. Hogy ezt a hallgatók elfogadják-e, sokat fog segíteni a siketeknek. Ha önök, hallgatók találkoznak siketekkel, akkor adják meg a lehetőséget nekik, hogy anyanyelven kommunikáljanak - tehát jelnyelven.

Szikra Zsuzsa (MR1-Kossuth Rádió)

24
11/2009
0

Kósa Ádám: Ez nem jobb vagy baloldaliság kérdése!

Dr. Kósa Ádám a Fidesz EP-listájának 12. helyén álló -siket- jelöltje. Kósa, aki egyben a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) és a Fogyatékossággal Élők Szövetségének Tanácsa (FESZT) elnöke, azonban függetlenként, párton kívüliként méretteti meg magát. Az EurActiv-nak adott interjúban hangsúlyozta, az EP-képviselőként nem egy ideológiát, hanem a fogyatékossággal élő embereket szolgáló szemléletváltást fogja képviselni.

Volt korábban együttműködés Ön és a Fidesz között? Ennek keretében érkezett Önhöz a felkérés, hogy vegyen részt a párt EP-listáján?

2005 óta vagyok a SINOSZ elnöke. Ennek a szervezetnek nagyon sok olyan célja van, melyeknek az eléréséhez szükség van a politikával való együttműködésre, vagyis a parlamenti pártok mindegyikével jó kapcsolatokat ápolunk. Így épült ki a SINOSZ, jómagam és a Fidesz között is a jó kapcsolat, de ugyanez igaz a többi pártra is. Arra a kérdésre, hogy miért esett rám a választás, nem tudok válaszolni.

Ezek szerint meglepte a felkérés?

Meglepett. Azt gondoltam, hogy első körben a magyar országgyűlésbe kell bejuttatni egy hallássérült vagy más fogyatékossággal élő képviselőt. De hogy éppen az Európai Parlamentbe lesz lehetőségem esetleg bejutni, arra nem számítottam.

Nyilván tudja, hogy jelenleg nincsen siket képviselő az EP-ben.

Valóban nincsen. Kerekes székes van; egy ír képviselő. Korábban is voltak fogyatékossággal élők, de úgy tudom, ők vagy kerekes székesek, vagy látássérültek voltak. Siket biztos, hogy nem volt.

Ez az akadálymentesítés új formáját veti majd fel...

Igen, ez nagy feladat lesz a Parlament számára.

Egyeztetett már erről a Parlamenttel?

Még nem. De azt gondolom, hogy ebből nem lehet probléma. Ez logisztikai kérdés.

Gyakran fogalmazzák meg azt a kritikát az EP-vel szemben, hogy nagyon költséges az a 23 nyelvről, 23 nyelvre való tolmácsolás. Ennyi hivatalos nyelve van ugye jelenleg az Uniónak. A jeltolmácsolás ehhez adódna hozzá. Mik a tervei? Ön fogja megoldani a problémát, vagy szeretné, ha központilag gondoskodnának az ülések jeltolmácsolásáról?

Szerintem az a normális, ha a Parlament - mint munkahely - biztosítja az akadálymentes hozzáférést a munkához. A jelnyelv lehet az EU 24. hivatalos nyelve.

Ön beszéli a magyar és a nemzetközi jelnyelvet. Ez utóbbiról azt olvashatjuk, hogy nem feltétlenül egyezik az egyes országokban. Igaz ez?

Ez egy egyezményes, mesterséges nyelv. Nem tudja mindenki használni, de aki benne van a nemzetközi életben, az igen. Segít, hogy a különböző országokból érkező siketek megértsék egymást, hiszen az egyes országokban használt jelnyelvek nem azonosak, bár a kontinensen belül többnyire hasonlítanak egymásra. Talán olyan, mint a német nyelv: aki tud egy kicsit németül, az a legtöbb német nyelvjárású országban megérteti magát, bár a hasonló nyelvek különbözőségét mutatja az a tény, hogy még egy északi német se érti meg a bajort...

Milyen a fogyatékossággal élők helyzete most Magyarországon, és milyen az Unióban?

Magyarország helyzete elmaradottabb a nyugat-európai országokhoz képest. Jellemző példa, hogy Magyarországon csak minden tizedik fogyatékossággal élőnek van csak munkahelye, míg tőlünk nyugatabbra, minden negyedik-ötödiknek van. A két arány között óriási a szakadék.

Az európai parlamenti munkával két dolgot lehet elérni. Európai szinten lehet erősíteni a fogyatékosügyi politikai célok megjelenését, illetve érvényesíteni lehet ezeket Magyarországra rávetítve is.

De mondok egy konkrét példát is. Magyarország 1998-ban elfogadta a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségéről szóló törvényt. Ebben voltak határidők, amelyek előírták, meddig kell akadálymentesíteni a közintézményeket, a tömegközlekedési járműveket, stb. Két évvel ezelőtt az országgyűlés ezt a határidőt meghosszabbította 2013-ig. Attól tartunk, hogy továbbra is hosszabbítgatni fogják, ezért szükségesnek tartjuk egy egységes európai szintű követelményrendszer kidolgozását.

Szülessen egy olyan átfogó és nem csak az épületek akadálymentesítését szolgáló jogi norma, amelyik valamennyi ember érdekét szolgálja. Fontos ez azért is, hogy valóban minden tagállam ténylegesen legyen elkötelezett az akadálymentesítés terén (pl. Brüsszelben sem akadálymentesek a villamosok), legyenek konkrét feladatok és célok, és akkor egyik tagállam sem tud állandóan halasztani, késleltetni ebbéli erőfeszítéseit. Az Egyesült Királyság például különösen az info-kommunikációs akadálymentesítés területén nagyon szép eredményekkel büszkélkedhet.

Született már erre kezdeményezés? Tart ez a folyamat valahol?

Sajnos még nincsen ilyen. Arra vannak kezdeményezések, hogy az egyes területeken milyen esélyegyenlőségi elveket érvényesítsenek. Már előkészítették például a légiközlekedés szabályait, de általános elveket még nem dolgoztak ki. Születtek szabályok a vonatközlekedés területén, de ezek csak a nemzetközi vonalakat érintik.

Maga a fogyatékosság, mint társadalmi probléma sem tudatosult még az emberek fejében, pedig nemcsak a Magyarországon élő 600.000 fogyatékos emberről van szó. Ha a rokonaikat is hozzávesszük, akik nyilván szintén együtt kell éljenek a családtagjuk fogyatékosságával, akkor óriási számot kapunk. Másrészt a fogyatékosság relatív: a későbbi életszakaszokban gyakrabban jelennek meg kisebb-nagyobb fogyatékosságok, csak amig az ember fiatal, ezekkel nem szeret foglalkozni...

Magyar politikus európai szinten még nem foglalkozott a kérdéssel. Érintőlegesen természetesen felmerülnek ide kapcsolható problémák, de ami igazán hiányzik, az a globális megközelítés. Én ebben nyújthatok újat, és ha sikerem lesz, a fogyatékosügyi politika európai érvényesítése Magyarország érdeme lehetne, hasonlóan a 2000-ben, a nemzeti fogyatékosügyi jogszabályalkotás terén elért eredményeként hazánk által elnyert nemzetközi Roosevelt-díj hírnevéhez.

Nyilván nem csak a hallássérültek, hanem a fogyatékossággal élők érdekeit fogja képviselni Brüsszelben, ha megválasztják.

Természetesen. A felkérés nem mint siket embernek szólt, hanem, mint fogyatékossággal élőnek, mint érintettnek. Nekem az lesz a feladatom, hogy minden fogyatékossági csoportnak a problémáját felvállaljam.

Felvette már a kapcsolatot más érdekképviseletekkel?

Pillanatnyilag én vagyok a FESZT elnöke. Ez a Fogyatékossággal Élők Szövetségének Tanácsa.

Ez egy ernyőszervezet. Tagja a SINOSZ, a MEOSZ (Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége), az ÉFOÉSZ (Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Szövetsége) és a nagyobb szervezetek, kivéve a látássérülteket.

A FESZT pedig tagja a legnagyobb európai fogyatékosügyi szervezetnek, az EDF-nek (European Disability Forum), amelynek nagyon erős érdekvédelmi tevékenységgel rendelkezik. Az Európai Unió által erőteljesen támogatott szervezetről van szó, amely viszonylag nagy büdzséből gazdálkodik és kívülről próbál lobbizni. Az egyik fő célom, hogy az EDF-el együttműködve az ő céljaikat is be tudjam vinni az EP-be.

Vannak továbbá specifikus európai szervezetek, mint az Európai Siketek Szövetsége, az Európai Vakok Uniója, vagy az Inclusion Europe (az értelmi fogyatékosok európai szervezete). Velük nem vettem még fel a kapcsolatot, kivéve az Európai Siketek Szövetségét, ahol a jogi bizottság tagja vagyok.

Milyen más politikaterületen szeretne aktív lenni a fogyatékossággal élők képviseletén kívül?

Minden, ami az esélyegyenlőséggel és az emberi jogokkal kapcsolatos. Jelenleg az EP-ben nincsen olyan bizottság, ami csak a fogyatékosokkal foglalkozna. Ezeket a kérdéseket az esélyegyenlőségi és nőjogi bizottságon belül kezelik. Ebben szívesen részt vennék. Van azonban egy köztes bizottság, a disability intergroup (fogyatékosügyi frakcióközi csoport), amely kifejezetten a fogyatékossággal élőkre koncentrál, azonban ez a csoport jelenleg informális szereppel és jogkörrel rendelkezik. Megválasztásom esetén mindenképpen szeretnék abban közreműködni, hogy ez a munkacsoport első lépésben jelentősebb szerephez jusson az EP-n belül.

Mikor kezdődik a Fidesz-kampány és mik a főbb politikai üzenetek?

A Fidesz rövid és takarékos kampányra készül, ami nyilvánvalóan a június 7-i választást megelőző hetekben ér majd a legintenzívebb szakaszba. A párt egyébként már januárban elindította az európai parlamenti választásokra készülő programjának vitasorozatát, amely konferenciákból, szakmai egyeztetésekből épül fel.

Annyi bizonyos, hogy az engem felkérő párt független jelöltként kezel engem, úgy tekint rám, mint egy érintettre, aki képviselőként felvállalja a fogyatékos sorstársainak problémáit és próbál tenni értük.

Ugyanakkor a Fidesz már most kinyilvánította, be kívánja bizonyítani, hogy az én felkérésem nem csak egy PR-fogás, hanem az egész pártot alkalmassá akarják tenni arra, hogy a fogyatékos emberek problémáit felvállalja. Én ezt nagyon szimpatikusnak találom és remélem, hogy a többi pártnak is jó példa lesz a későbbiekben.

Én magam nagyon ügyelek arra, hogy független maradjak. Van is egy szlogenem: A fogyatékosügyi politika nem jobb vagy baloldaliság kérdése!

Növelheti az EP-választások részvételi arányát az Ön szerepvállalása?

Én remélem, hogy a fogyatékossággal élő emberek nagyobb ösztönzést kapnak a választási részvétel tekintetében. Nem magam miatt, hanem, hogy végre kinyilvánítsák azt, hogy az ő szavuk is számít.

Az EDF nemrég kiadott egy közleményt, amelyben felszólítja az EU tagállamait, segítsék elő, hogy a fogyatékos emberek minél nagyobb számban vegyenek részt a választásokon, és ehhez minden szükséges segítséget megkapjanak. Ezek alapvető célok, és én ezt a manifesztót szeretném érvényesíteni Magyarországon is.

(euractiv.hu)

· 1 trackback
süti beállítások módosítása