31
05/2010
0

Újradefiniálja az EU a szegénységet

A jövedelemszint mellett két további szempontot is figyelembe kívánnak venni az EU tagállamai, amikor a jövő heti tanácsülésen 2020-ig elérendő konkrét szegénységcsökkentési célokat kívánnak rögzíteni. Az új megközelítés előnye, hogy reálisabb képet ad a szegénységről és jobban tükrözi az EU-n belüli sokszínűséget.

A korábbi pesszimista hangok dacára az Európai Unió tagállamainak úgy tűnik mégis sikerül közös nevezőre jutni egy, a szegénységi küszöb alatt élők számának csökkentésére vonatkozó célszámról, amelyet az új gazdasági stratégia keretében 2020-ig kellene elérni. Emlékezetes, hogy a márciusi EU-csúcson a kormányok meglehetősen nagy kételyekkel fogadták az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy 2020-ig 25 százalékkal, vagyis 20 millió fővel csökkentsék európai szinten a szegénységi küszöb alatt élők jelenleg 80 milliósra becsült seregét. A szegénységi „mutató” egyike annak az öt kiemelt konkrét célnak, amelyet az EU27-nek el kellene érniük az EU2020 stratégia keretében. Valamennyi közül a szegénységi indikátorral szemben fogalmazódott meg a legtöbb fenntartás, elsősorban a szegénység mérhetőségével kapcsolatos kételyek miatt.

A tagállamok és a Bizottság képviselőiből álló szociális biztonsági bizottságban (SPC) ugyanakkor az elmúlt hetekben sikerült egy olyan kompromisszumos módszert kidolgozni, ami a Bruxinfónak nyilatkozó brüsszeli illetékesek szerint jó eséllyel élvezni fogja a kormányok támogatását. Az első vizsgára június 7-én Luxembourgban kerül sor, ahol a szociális és munkaügyi miniszterek adnak egymásnak randevút, hogy előkészítsék az Európai Tanács június 17-i ülését. „Határozott szándék van egy közös álláspont elfogadására. A kormányok részéről korábban mindig kemény ellenállásba ütköztünk, de mostanra gyökeres fordulat állt be néhány delegáció pozíciójában” – jellemezte a helyzetet a BruxInfónak egy bennfentes forrás.

A kompromisszum lényege, hogy egy helyett három különböző indikátor koktélja alapján határoznák meg azt az ebben a pillanatban még nem ismert „szegénység elleni” uniós célszámot, amit aztán a különböző nemzeti erőfeszítések eredményeznének. A Bizottság eredeti elképzelése szerint azok tartoznának a szegénységi küszöb alatt élők közé, akiknek havi jövedelme nem éri el az adott ország átlagjövedelmének 60 százalékát. Ezzel a megközelítéssel szemben ugyanakkor számos ország fenntartást jelzett, elsősorban azért, mert az életszínvonal emelkedésével a szegények jövedelmével az átlagjövedelem is együtt emelkedne, vagyis mozgó célpont után futnának. De a szegénység pusztán jövedelem kérdésére való leszűkítése ellen mások is tiltakoztak, hangsúlyozva, hogy a szegénységnek más objektíven mérhető jelei is vannak. Így került a képbe két másik lehetséges indikátor is.

Az egyik az „anyagi nélkülözés” és az adott személyeknek és társadalmi csoportoknak bizonyos létszükségletek kielégítéséhez való hozzáférése vagy hozzá nem férése a viszonyítási alap. Illetékesek szerint kilenc különböző szempontot vennének figyelembe, így azt, hogy valaki rendesen fűteni tudja a lakását, legalább kétnaponta megengedheti-e magának, hogy húst vagy halat egyen, van-e pénze háztartási gépekre és évente egyszer egy hetet távol tölthet-e üdülés címén a lakóhelyétől.

Egy harmadik indikátor pedig azt venné alapul, hogy a háztartásokban élőknek van-e állásuk, vagy sem. Ha egy családban például hosszú időn át senki sem dolgozik, az kihat a család minden tagjának társadalmi tevékenységben való aktív és normális részvételére. Számos nyugati államban – így Németországban, Hollandiában és az északi államokban – ez alapján is mérik a szegénységet. A tervek szerint a három indikátor koktélja határozná meg a szegénységi küszöb alatt élők számát és ennek alapján lehetne meghatározni egy reálisabb célszámot is.

Nos, a jövedelmi mutató alapján jelenleg 80 millióra becsülik a szegények számát az EU-ban. Becslések szerint ugyancsak 80 millió azoknak a száma, akik anyagilag nélkülöznek (a kilencből legalább négy mutatónak nem felelnek meg), ebből pedig 20 millióan vannak, akik nem illenek bele az első kategóriába. További 20 millióra teszik azoknak a számát, akik olyan háztartásban élnek, ahol mindenki állástalan és munkanélküli. Ez így együttesen 120 millió szegényt jelent a 27 tagállamban, szemben a korábbi 80 millió fővel. Ha a tagállamok kitartanak a szegénységben élők számának 20 millió fővel való csökkentése mellett, akkor 25 helyett 16 százalékos csökkentésről, vagyis ekkora célszámról van szó. A 40 millióval nagyobb létszám ugyanakkor szakemberek szerint nem jelent automatikusan egy magasabb célszámot, hiszen egyúttal nehezebb is lesz kihúzni az embereket a szegénységből.

A célszám mindenesetre uniós szinten lesz teljesítendő, az egyes tagállamok szabad kezet kapnának, hogy maguk számára nemzeti célokat tűzzenek ki és azt is meghatározzák, hogy ezt milyen eszközökkel kívánják elérni. A Bizottságnak kell majd arról gondoskodnia, hogy a különböző nemzeti erőfeszítések egymással összeadódva elérjék a kívánt célt.

www.bruxinfo.hu
 

A bejegyzés trackback címe:

http://kosaadam.blog.hu/api/trackback/id/tr912050381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.